Fény a szívemben [antikvár]

PrológusElliottaz öreg tölgy, amire felmásztam, úgy egy tucatnyi hasonlófa egyike volt a Juniper Streeten. Azért erre a faóriásra esett a választásom, mert egy fehér léckerítés mellett állt, ami elég magas volt, hogy a segítségével felkapaszkodhassak a legalsó ágra. Nem számított, hogy közben lehorzsoltam és vérzett a tenyerem, a térdem és a sípcsontom az érdes kéreg és az ágak miatt. A nyílt sebeket csípő szellő arra emlékeztetett, hogy harcoltam és győztem. Csak a vér zavart. De nem azért, mert kényes voltam, hanem mert meg kellett várnom, amíg elállt, nehogy összekenjem vele az új fényképezőgépemet.Tíz perccel később, amikor már a fenekemmel egy nálam sokkal idősebb ágon egyensúlyoztam úgy hatméternyire a földtől, a vér sem szivárgott többé. Elmosolyodtam. Végre rendesen tudtam használni a fényképezőgépemet. Nem volt új. A nagynéném idő előtti ajándéka volt a tizenegyedik születésnapomra. Általában két héttel a születésnapom után, hálaadáskor találkoztunk, de nem szeretett később ajándékot adni. Leigh néni sok mindent utált, kivéve engem és John bácsit.Belekukucskáltam a keresőbe, és ide-oda mozgattam a hektárokon át végtelenbe nyúló füves mezőkön, búzatáblákon és