Az utolsó játszma [antikvár]

Nem csak az emberek, a városok is meghalnak. Némelyik főnixként feltámad, újra és újra, de sokkal hosszabb azon települések sora, amelyek egyszer s mindenkorra eltűntek a Föld színéről, és még nevük is a történelem és a felejtés homályába veszett. Haláluk általában gyors és látványos, mindössze egy pillanat a történelem menetében. Ritka az olyan alkalom, amikor végig lehet nézni egy gazdag és virágzó város hanyatlását; mintha csak egy életútja alkonyán járó aggastyán utolsó évei zajlanának a szemünk előtt. A kétszáz éves Detroittal pontosan ez volt a helyzet. Az amerikai gépkocsigyártás és a világháborús hadiipar egykori központja fél évszázada haldoklott, egyre látványosabban és gyorsabban, anélkül hogy bárki is tudta volna, mit lehetne tenni a folyamat megállítása vagy legalább lassítása érdekében. A virágkor majd' kétmilliós lakossága harmadára csökkent; a felhőkarcolók, a pazar középületek, a bájos kertvárosi házak magukra hagyatottan rohadtak és enyésztek el, és váltak a drogosok, csövesek, bűnözők tanyájává.