Az obszidiánkamra [antikvár]

Prológus November 8. Proctor halkan benyitott a könyvtárszoba kétszárnyú ajtaján, és beengedte Mrs. Traskot, a házvezetőnőt, aki egy ezüsttálcán teát hozott. A szobában félhomály uralkodott, csak a kandallóban hunyorgó tűz fénye világított. Proctor meglátta, hogy a kandalló előtti fotelben egy mozdulatlan alak üldögél, alig kivehetően a halvány fényben. Mrs. Trask odament, és letette a tálcát a fotel melletti kisasztalra. - Gondoltam, talán jólesne egy csésze tea, Miss Greene -mondta aggodalmasan. - Köszönöm, nem kérek, Mrs. Trask - felelte halkan Constance. - A kedvence, jázmintea. Hoztam pár szem madeleine-t is. Ma délután sütöttem, tudom, mennyire szereti. - Nem vagyok éhes, de köszönöm, hogy ennyit fáradt. - Akkor itt hagyom, hátha később meggondolja magát. - Mrs. Trask anyáskodóan a lányra mosolygott, sarkon fordult, és az ajtó felé indult. Mire odaért, ahol Proctor állt, a mosoly eltűnt az arcáról, és ismét aggodalom ült ki rá. - Csak pár napig leszek távol - szólt oda neki halkan. - A nővéremet a jövő hét végére kiengedik a kórházból. Biztos benne, hogy minden rendben lesz? Proctor bólintott. A nő után nézett, aki visszasietett a konyhába, aztán a tekintete megint a fotelben üldögélő alak felé fordult. Több mint két hét telt el azóta, hogy Constance komoran és némán visszatért a Riverside Drive 891.-be, Pendergast ügynök nélkül, és nem adott semmiféle magyarázatot arra, hogy mi történt. Proctor - aki egykor Pendergast alatt szolgált a hadsereg különleges alakulatában, majd a sofőrje és biztonsági embere lett - úgy érezte, az ügynök távollétében kötelessége neki átsegíteni Constance-t 11