A kínkamra [antikvár]

Angela Carte mesét mond. Régen hallott tündérmeséket öltöztet új köntösbe, gyermekkorunkból ismerős figurákat elevenít meg, s a százszor elmondott történetek ismét felkeltik érdeklődésünket, mert a szerző új, gazdagabb értelmet ad nekik. Néha csak csavar egyet a mese fonalán, máskor teljesen új megvilágításba helyezi a történetet. Mestere a környezet költői ábrázolásának. Az erdők, melyekbe elvezeti olvasóját, igazi kelta erdők: sűrűek és titokzatosak, ahol az elővigyázatlan utazóval minden megtörténhet, ahol a mesék száműzött alakjai háborítatlanul élhetik világukat. Akár az ódon kastélyok vastag falai között, ahol az elmaradhatatlan varázstükrök minden titkok tudói. Ebbe a birodalomba vezet a fiatal és romlatlan lelkek útja, mert csak ide, ezekbe a sötét erdőkbe és ezekbe az ősöreg kastélyokba vihetik el a megváltást, hiszen ők a civilizációban már régen csak nevetség tárgyai.