Zúg a vihar III. (töredék) [antikvár]

Első könyv ELSŐ FEJEZET 1 Mara Pavulan gyalog ment haza a színházból. A villamos még nem járt, áram nem volt és a pálya is mindenütt megrongálódott. A szél sárgult falevelet meg papírdarabkákat kergetett az utcán és felkapott egy-egy pernyecsomót, amit az őszi eső még nem mosott el. Az egész város mintha csupa mocsok lett volna. Elszakadt vezetékek lógtak a póznákról, lelógtak egészen a járdára, és az arramenőknek mélyen le kellett hajolniok, hogy bele ne akadjanak. A házmesterek már eltakarították a rengeteg üvegcserepet. Tátongó ablaknyílásokon át kifosztott bolthelyiségek üres polcai látszottak és a falakon a náciplakátok maradványai. Az egyik ablakban még ott volt a letéphető naptár — a szél kétségbeesetten rángatta a legfelső, az október 8-át jelző lapot. , Sötét és hideg volt még Riga városa — se vize, se világítása. A vízműveket felrobbantották a németek, a villanytelep is rom-rakássá változott. A néhány épenmaradt artézikútnál reggeltől estig hosszú sorokban állt a nép. És küszöb előtt állt a tél — jönnek a hosszú, sötét éjtszakák, fagyok, förgetegtik. Marának már a tél gondolatára is borsódzott a háta, pedig elég melegen volt öltözve. De ha az ember egész nap a fűtetlen színházban fagyoskodott, fahasábok vidám ropogásáról és a teafőzőben bugyborékoló vízről álmodik. „De jó lenne most bebújni a jó forró fürdőbe és utána az ágyba, egy jó könyvvel De mikor lesz az?" 3