Bővebb ismertető
A kiadói borító kissé sérült, szakadozott.
A Zápor a harmincas évek magyar falujában vezeti el az olvasót. Ide, a dunántúli faluban – Tatay Sándor legtöbb regényének színterére – különös házaspár érkezik: Bárány, a bé-listás számvevőtiszt, aki miniszteri tanácsnak adja ki magát, és felesége, hűséges társa, cinkosa, Cica. Lakást keresnek, mondván, itt a békés faluban, a világ zajától elzárkózva akarnak élni ezután. Ám valódi céljuk más: Bárány azzal a tervvel jött ide, hogy a legközelebbi fordulóban országgyűlési képviselője lesz a kerületnek. S célja elérése érdekében nincs olyan eszköz, amelytől visszariadna. Nagy hatalmú, befolyásos embernek adja ki magát, s a kívülről jöttek lelkiismeretlenségével avatkozik a falu életében. Egy iskolaépítés körüli vitában tanácsadóként, „önzetlen segítőként” csakhamar ádáz háborúságok okozója és szítója lesz: kihasználja a szegények és gazdagok, a falusi értelmiség és parasztok, valamint a felekezetek között lappangó ellentéteket – s mindezeket teszi azért, hogy pártfogókat gyűjtsön magának a választásra. Áldatlan tevékenysége, ármánykodásai nyomán az addigi békés falu szinte mégsem sikerül, végül is a falu kiveti magából, s amilyen váratlanul érkezett, oly hirtelen kell távoznia.
Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6. – Budapest, 1991. december 2.) magyar író.
Tatay Sándor 1910-ben született egy kis hegyvidéki faluban, Bakonytamásiban Tatay Lajos és Varga Teréz gyermekeként.
Apja evangélikus lelkész volt. Gyermekéveit hat testvérével (Róza, Vilma, Gizella, Etelka, Lajos és Tibor) együtt szülőfalujában töltötte el. Gimnáziumi éveit már Tatán, Pápán és Szarvason töltötte el. Ezután a soproni evangélikus hittudományi karra iratkozott be, de pár év után tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–német szakán folytatta. Ifjúkorában bejárta Európa híres városait. Csavargásaiból hazatérve többféle munkát is vállalt.
Az 1930-as évektől jelentek meg írásai például a pécsi Sorsunkban, 1944-től Badacsonyban élt. Az írást 1954-től tekintette fő hivatásának. Az egyik legismertebb könyve a Kinizsi Pál című regény volt, amellyel már elismert író lett.
Művei Badacsonyban születtek, de minden télen a fővárosba költözött vissza. Kilenc nyelvre fordították műveit: németre, oroszra, csehre, eszperantóra, lengyelre, litvánra, grúzra, kirgizre és ukránra.
1991-ben halt meg Budapesten.
Felesége Takács Mária – a badacsonytördemici Rodostó turistaház gondnoka – volt, egy lányuk született, Ágota (1947), aki keramikus lett.