Várkastély a hegytetőn [antikvár]

Védőborító nélkül. Az előzéklapon ajándékozási bejegyzés.
A század elején, egy jellegzetes pesti polgári lakásban játszik egy kisfiú. Előszedi az ólomkatonáit, a Pierrot és Pierrette figuráit, majd egy könyv után nyúl, s annak illusztrációit nézegeti. S ahogy játszik: megelevenednek a bábuk, a képek - a játékos képzelet magával ragadja a gyermeket és az írót (aki évtizedekkel később pillant vissza gyermeki magára). Történetek kapcsolódnak egymáshoz, de nem valami összefüggő cselekményben, hanem a fantázia csapongását követve, mintegy önállósulva. A kisfiú játékából kiindulva az író egyszerre primitív és rafináltan gazdag képzelettel színezi ki és stilizálja a romantikus történetet: a "kutató" férfiét, akinek szép hangú menyasszonyát egy várkastély öregedő ura vitte magával, vigasztalónak. Román regénye voltaképpen "kísérleti mű" - legnagyobb értéke sajátos írói módszere, mely egyesíti a múlt századi érzelmes társadalmi regény s kalandos történet hagyományait a szürrealizmus aprólékos, mégis sejtelmes, sőt bizarr kifejezésmódjával.