Vörös égbolt [antikvár]

I. 1860 egy késő nyári délutánján Edward Montgomery beszédet tartott a texasi szenátusban. Már két órája szónokolt, Walther Fitchner szenátor és földbirtokos pedig a férfi első szava óta bosszankodott. Montgomery egyszer csak színpadiasan felemelte az öklét. - Meg kell szabadulnunk ezektől az északi kalmárlelkektől, máskülönben, mint egy daganat, elpusztítják a Dél egészséges testét. Talán ezt akagátok? — Nem! — visszhangozta a legtöbb szenátor és a karzaton ülő hallgatóság nagy része. Ott gyülekeztek Montgomery hívei. Lelkesen éljenezték a férfi beszédét, és szigorúan letorkoUták azt a néhány embert, akiknek a véleménye különbözött a vezetőjükétől. Ez utóbbiak közé tartozott Walther is. Pár héttel ezelőtt még abban reménykedett, hogy győzedelmeskedik az értelem, mostanra azonban már erősen kételkedett ebben. Montgomery következő szavait elnyelte a párthívei által csapott lárma, nemsokára azonban a férfi hangja újra túlharsogta a zajt. - sikerült Texasnak Washingtonba menni, és ott kérvényt benyújtani? Nem, én mondom nektek! A Rio Grandé felső folyásánál fekvő földekre vonatkozó jogos igényeinket gyalázatosan megtagadták, mert ott új birtokokat alakítanak ki, amelyeken az északiak csatlósai parancsolnak majd! Walther ekkor már nem tudott tovább egy helyben ülni. Felállt, és dühösen a derekára tette a kezét. - Ön elfelejti, hogy a szövetségi kormány cserébe átvállalta az egykori köztársaság és jelenlegi szövetségi áUam, Texas összes adósságát, amelyet egyébként az unokáinknak vagy a dédunokáinknak kellene kifizetniük! 5 íí $