Vitus mester álma [antikvár]

Részlet: Az almási oltáravatás. Hajnalban mozsárdurrogás riasztotta föl a falu népét. A nádfedeles kunyhókban már talpon volt minden ember. Attyai Benedek udvarházában is szürkülettől fogva eleven a sürgés-forgás. S amire Vitus mester, még jóval a misére hivó harangszó előtt, két társával együtt a templomba siet, a kastély udvarában s az utcán mindenfelöl ünneplőbe öltözött jobbágyok köszöntik. Mihály, a féllábú egyházfi már ott áll a domb tetején épült templom fallal kerített cintermében. A három jövevény láttára fölnyitja ennek kapuját, majd ismét elreteszeli a hátuk mögött, nehogy a jámbor jobbágynép puszta kíváncsiságból időnek előtte rontson be a tisztára súrolt, tölgyfalombokkal fölbokrétázott templomba. A három mesterember még egyszer végig mustrálja a főoltárt, amelynek fölállításával az előtte való napon szinte éjfélig vesződtek. Vitus mester leszedeti a berkenyebogyókból összefűzött koszorúkat az oltár fülkéjében álló három szent nyakáról. Ezekkel a sekrestyés leánya díszítette föl lopva, hajnalban a falu és a templom pátronáit. Pál, a másik mester, az oltárra rakott vadonatúj sárgaréz-gyertyatartókat szedi rendbe. Azután mind a hárman ismét közös alkotásuk nézésébe merülnek el...