Vendéglő a Vezúvnál [antikvár]

Első fejezet Livia Pertini azon a napon ismerte meg élete első szerelmét, amikor kedvenc tehene, Pupetta megnyerte a szépségversenyt. Fiscinóban emberemlékezet óta az volt a szokás, hogy az évente megrendezett Sárgabarackünnep keretében két versenyt tartottak: az egyiknek az volt a célja, hogy megtalálják a Vezúv oldalában meghúzódó tömérdek kiskert legtökéletesebb gyümölcsét, a másikon pedig a környék lányainak legszebbjét választották meg. Az előbbin mindig Livia apja, Nino volt a zsűri elnöke, mert vendéglős lévén a közvélekedés szerint kifinomultabb ínye volt, mint a közönséges embereknek, a szépségverseny zsűrijét pedig Don Bernardo vezette, mivel a falubeliek úgy gondolták, hogy a női nemtől tartózkodó pap nyilván pártatlan ítéletet hoz. A két esemény közül általában a szépségverseny volt a kedélyesebb, részben azért, mert mentes volt azoktól a csalásra, megvesztegetésre, sőt a másik ember kertjéből való gyümölcslopásra vonatkozó vádaktól, amelyek a barackzsűrizést kísérték, részben pedig azért, mert a falubeli lányok feltűnően hasonlítottak egymásra - mind sötét hajúak voltak, kreol bőrűek, testük pedig szépen gömbölyödött a friss levegőtől és a sok tésztától -, ezért viszonylag könnyen el lehetett dönteni, melyikük is egyesíti mindeme vonásokat a legtetszetősebb formában. A sárgabarackokkal azonban egészen másképp állt a helyzet. Valahányszor kitört a Vezúv, a hegyoldalt vastag, termékeny hamuréteg lepte be, ezért errefelé több tucat olyan gyümölcs- és zöldségféle termett, amilyet Olaszország más tájain hiába is keresett volna az ember. Ez a gasztronómiai szempontból szerencsésnek mondható tény némileg