Vén Európa [antikvár]

Részlet: Joigneau gyufát sercent. Mélie mérgesen a fal felé fordul. - Hány óra? - Negyed. A férfi morog, leszáll az ágyról és kilöki az ablaktáblákat. Már fönn a nap: július végén frissebb, mint a levélhordók. Rózsaszín az ég, rózsásra festi az alvó házakat és rózsás a kihalt tér földje is, melyen úgy megnyúlnak a fák árnyai, akár este. Joigneau nadrágba bújik és kimegy az udvarra, pössent: nagydarab rőt paraszt, sörtehajú; homok, szél és nap kifakították szőrzetét és eldurvították bőrét. Három perc alatt elkészül, lábszárvédője, postássapkája is rajta, egészen estig. Mélie rövid ingben alszik ilyen hőségben. Húsos váll emelkedik ki a takaró alól: - Ne olyan lármával, felébreszted Josephet. A kerékgyártóinas fent alszik a padlásfülkében, amit nem használtak semmire, minthogy a postáséknak nincs gyerekük.