Végre egy jó házasság [antikvár]

Részlet a könyvből:Esti fél tíz felé járt, amikor elkészültek a csomagolással.Fáradtan ültek le az ebédlőben a pamlagra.-Holnap ilyenkor ... - sóhajtotta a férj.-Holnap ilyenkor... - merengett az aszszony - bizony nagy kanállal fogok enni . . . De te! Mi lesz veled . . .-Mi lesz velem? Hát valami szép táncosnőnél leszek ... Vagy a Palikánál...Ezen mindketten mosolyogtak, az asszony hálásan a sikerült élcért. Eszébe se jutott, hányadszor hallja. Pedig a szép táncosnőről" és a Palikáról", a ledér életet élő özvegyasszonyról gyakran esett szó köztük. Ha a férfi későn jött haza az irodából, ami különösen régebben sokszor előfordult és az asszony túláradó, szeretetteljes szánalommal ölelve át, kérdezte: már megint ilyen soká kellett maradni az irodában, rendszerint ez volt a válasz: hát bizony, nem valami szép táncosnőnél voltam. A szép táncosnő volt a bűnös gyönyörök netovábbja, a lumpok életének nélkülözhetetlen kelléke és a züllött özvegy a romlás posványa, az erkölcsi fertő. És tőlük oly távol állt ez az élet, mint maga a pokol. Holnap ilyenkor ... mindketten tudták, hogy a férfi ágyában fog feküdni és újságot olvas, a nő pedig Szolnokon, a lakodalmi vacsorán diskurál Hanni nénivel és Lajos bácsival és arra gondol, milyen jó volna otthon, hacsak... hacsak meg nem esik az a találkozás első férjével, amiért tulajdonképen leutazik a lakodalomra.