Vakvágány [antikvár]

Nehéz a dolga korunk tollforgató emberének, ha nemzete, hazája szolgálatában kíván iránymutatást adni, vagy csupán valóságról szeretne tudósítani. Nem csoda, hogy barátaim, ismerőseim zöme képtelen írni, függetlenül attól, hogy az elszakított területeken vagy éppen a megcsonkított Magyarországon él. Napjainkban érik be ugyanis azon sötét erők tevékenységének romlott gyümölcse, amelyek évszázadok óta pusztító, hazug eszméikkel fertőzve világuralomra törnek. A környezetrombolás, klímaváltozás ugyanúgy nekik tulajdonítható, mint az emberiség teljes erkölcsi lezüllése. S miről tudósíthat ma egy magyarságért aggódó, tollat ragadó hazafi itt a Kárpátok koszorúja alatt? Az aprócska sikerek mellett, leginkább arról, amiről jómagam is lassan másfél évtizede: az elnéptelenedő falvakról, keserűségről, közönyről, önpusztításról. A régi, csodálatos világ, ahogy a Föld más pontjain is, itt a Kárpát-medencében rohamosan tűnik el.