Üzenőfüzet [antikvár]

"Otthon, az Óhazában piros telefon: köldökzsinór a szülők és az iskola között. Számomra műfaj. Gyors, pontos, szintézisre törekvő. Könyörtelen is: rövid és kemény, mint egy balhorog." Adva van egy trópusi író, tízezer kilométerre a Csepel-szigettől, valahol a meleg tengerek korallzátonyai között. Ez az író immár harminc éve magyarul mondja emlékeit: az Óhazáról, a Vadnyugat meghódításáról, ébenfekete bennszülött asszonyokról, akiket időtlen idők óta a tengerekben termékenyítenek meg a férfiak, és akik csak látszatra szelídek és igénytelenek. "Be akartam jutni ebbe az idegen világba, magam alá gyűrni örökségemet: a bamba középszert, a tunyaságot, a nyavalygást, a minden nagy tervet gúzsbakötő cselekvésiszonyt" - mondja a "Távlattan" kallódó hőse. "Ennyire futotta. Mást, többet nem tudok. Itt vagyok, tessék. Ülök az asztal előtt, fejjel lefelé, a déli féltekén fejjel lefelé állnak az asztalok." A kétlakiság kényszerű műfaja: közvetlen vonal az itt és ott, a kint és bent, az ország és a nagyvilág között. Palackposta. Szerelmeslevél. Üzenőfüzet.