Utazás térben és időben [antikvár]

Részlet: Előszó A „Monori Kistérségiét bemutató könyv (CEBA Kiadó, 2000) kultúráról szóló fejezetének jellemzése szerint: „Az irodalmi élet terén a kifinomult líraiságú Zákányi Zsuzsa munkássága emelhető ki". Stílusának képi gazdagsága nem meglepő azok számára, akik képzőművészeti sikereit ismerik. A monori kopjafák titkait feltáró hagyománytisztelő művében az ősök - kékfestő ruhás, kötényes-kendős nénik, csizmáskalapos bácsik a múltbéli emberek emlékét (a hantjuk fölött pusztuló sírjelek láttán) kitartó kutató munkával, tudományosirodalmi leírásával örökítette meg; a múló idő talán utolsó pillanatában. Mostani kötetében saját - őszintesége által hitelesített szubjektív (de valamennyiünket foglalkoztató) - töprengései mellett a jelen gyakran kiszolgáltatott kisemberének hétköznapjairól kapunk elsősorban együtt érző realizmussal megrajzolt pillanatképeket. Az egykori szülőházból a „titkokat rejtő világ ajtaját kitárva" jutott el jelenlegi lakhelyéig, megkapóan győzve meg olvasóit az illyési gondolat igazságáról: „A hazám a házam tája." Nő, anya, szuverén egyéniség és - mindenekelőtt - emberséges Ember képe rajzolódik ki előttünk szerzőnkről. Olyan ember, aki tudja, hogy nem vagyunk egyformák, de „belső útjaink mindenségjelölők". Aki vallja, hogy álmai lehetnek a nehéz testi munkából hazatérőnek, az üres paprikás 5