Üstökös a Bakonyban [antikvár]

Részlet a könyvből:-Meleg van, öreg, valóságos hőguta.-Az.-Remélem fogyogat lassan az út előttünk.-Fogy - morogta vissza a kocsis, amint deres bajusza alatt erősszagú pipájával hajtotta maga körül az istenfújta, érdes erdei levegőt. A kétkerekű talyiga táncolt a padkás út hátán. A talyigán zöldszemüveges utas kucorgott csomagjai között. Öltözetén és a döcögés ritmusa szerinti szisszenésein megérzett, hogy puhább üléshez, vagy legalább is a villamoskocsi padjához szokott. Keserves arccal egyensúlyozott a csomagokon, mintha megbánta volna, hogy ilyen nyavalyás útra vállalkozott.A talyiga csikorgó-nyekergő kerekeiről minden fordulatra lepergett egy kis szénpor. Hosszú hónapok fuvarozásának fekete emléke. A kocsis az öles kerék mellett lépegetett. Nadrágján már alig-alig látszott ez a jellegzetes fekete liszt. Foltozott, tarka ingén átütött az izzadtság. Fáradtnézésű lova szüntelen bólogatással erőlködött előre, lépésről-lépésre a meredeken kanyargó kerékvágásban. Egyik-egyik lépésénél a patkók kikoptatott köveken csattantak.