Tűzzel-vassal I-IV. [antikvár]

Részlet: Különös esztendő volt az 1647-ik, amikor mindenféle égi és földi tünemények szerencsétlenségeként, rendkívüli eseményeket jeleztek. A korabeli krónikások említik, hogy tavasszal roppant sáskajárás kerekedett az Alsó-Dnyeper táján elterülő úgynevezett Vad Mezők felől, elpusztult a vetés, a fű, ami tatár betörés előhirnöke volt. Nyáron teljes napfogyatkozás volt s rövidesen utána üstökös jelent meg az égen. Varsóban pedig a felhők közt sírhalmot és tüzes keresztet láttak az emberek. Végezetül a tél oly enyhe volt, hogy hasonlóra még a legöregebb emberek sem emlékeztek. A déli vajdaságokban be sem fagytak a folyók s az olvadó hótól reggelenként megduzzadva, kiöntöttek.