Bővebb ismertető
Részlet:
Az apám szegény ember volt, olyan jobbágyivadék, aki csak dolgozni tudott, de szolgálni annál rosszabbul szolgált.
Minden évben elszegődött valahová, s amíg a szolgálatbaálláshoz szükséges fertály esztendő eltelt, minden este arról beszélt, hogy milyen jó lesz nekünk ezután.
- Mert ide figyelj, anyókám! - mondta anyámnak -, két hold föld lesz a kommenció, azután a sok só, árpa, rozs, kukorica, bab meg minden
A mese olyan embernek való, aki hinni tud, s amit apám mesélt, maga is szentül hitte. Három hónapig ez pótolta a kenyeret és minden szükséges dolgot, amit a béresek azért tudtak nélkülözni, mert rövid életükre nemcsak nem volt alkalmuk jobban berendezkedni, de nem is lett volna érdemes.
- Elég lesz nekem ez az ujjas, amíg élek - szokta mondani a béres, ha csudák csudájára, nem tudom hány évi szolgálat után, sikerült egy kabátot vásárolnia. S ez valóban így is történt. Az ujjast a béres fiára hagyta, miután a fölgyülemlett nyavalyák hirtelen a föld alá szorították, és váratlanul meghalt. A fele viseltjében pompázó ujjast ismét más generáció örökölte, akár hosszabb életűre sikerült az örökös, akár rövidebbre. Egy ilyen újonnan szerzett kabát annyi urat, rossz időt, hajnalt és éjszakát látott, amennyit az élők és holtak láthatnak együtt. S amikor a béresek megjelentek a dermesztően fagyos ég alatt szántani a határban, s millió folttal tarkított ruháikat meglobogtatta rajtuk a szél, a mezei varjak rémült károgással kavarodtak fekete felhőbe, és legott elhagyták a közeli környéket.
A gróf és emberei nyugodt lélekkel szemlélhették a trágyás
Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író.
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.