Ötször-egyről [antikvár]

Könyvgerinc deformálódott, lapélek foltosak.
Részlet ​a könyvből: „A törvényszék épületében vége felé jár a munkaidő. A takarítóasszonyok már tíz perccel ezelőtt megkezdték a folyosókon a nedves fűrészpor széthintését. Az ügyfelek: alperesek, felperesek, sértettek és sértegetők, tanúk és ügyvédek, zajos csoportokban ömlenek kifelé a nagy kapun. Az egyik első emeleti, keskeny irodahelyiségben dr. Jakab István válóperes ügyekkel foglalkozó döntőbíró az órájára pillant. Némi habozás után elhatározza, hogy ma is benn marad még egy kicsit. Csak egy fél óra múlva telefonál majd a feleségének. Mária úgyis a szülői értekezlettel bíbelődik ma délután. Talán mégis sikerül végre eljutniok az Operába. A bíró még nem látta színpadon a Carment, pedig nagyon szereti Bizet muzsikáját. A Gyöngyhalászokból a nagy áriát, Giglivel, mindig felrakja a lemezjátszóra, ha otthon zenét hallgatnak. Dr. Jakab István sóhajtva mond le arról, hogy tovább játszadozzék a zenével. Azonnal át kell néznie a Zalán-Csekő-ügy aktáit. Holnap tűzték ki a második tárgyalást a bontóperben. A bíró emlékezete már igen homályosan idézi a három hét előtti békítő tárgyalás hangulatát és körülményeit. Arra azonban, hogy az ügy nem látszik bonyolultnak, a lényegre, tisztán emlékezik. A férj önként beismerte a csalást. Az asszony lemondott a névviselési jogról, a férj pedig a gyerekről, a négyéves kisfiúról. A kétszobás lakást elcserélik majd két egyszobásra. A lakásváltozás költségeit megosztják.”