Tollrajzok [antikvár]

Részlet: Tehát ön csakugyan föltette magában, Adél, hogy nekem nem fog megbocsátani? Vétkem igen nagy, mondja ön, könynyelmű, ledér valék. ha más lépne föl ellenem e váddal, Adél, és nem épen ön!.. Ön, ki előtt annyiszor föltártam szivemet, kinek annyiszor volt alkalma e kitombolt vulkán sohajait, bűnbocsánatért esdő kiáltását hallani. De jó, ön vétkesnek tart és mint ilyen kiutasitott boldogságom menyországából. Egy levélke van az ön birtokában, mely lehet, nagyon erős vádakat tartalmaz ellenem, de engedje meg Adél, hogy egész fájdalmában, tán undokságában kitárjam ön előtt azon könyvet, melynek betűit igaz, sokan olvasták, de melyek valódi értelmébe egyedül ön volt képes behatolni.