Tizenkilencen [antikvár]

Alexandr Fagyejev A cári Oroszország gyarmatának tekintette a végtelen Szibériát és az ettől keletre fekvő, a Csendes-óceánig húzódó területet. Az ott lakó, a fejlődésnek kezdetlegesebb fokán álló kis népeket a gyarmati hódítók örök törvényei szerint tűzzel-vassal irtották és a maradékot hihetetlen alacsony életszínvonalra szorítva, erejüket messze túlhaladó munkára fogták. Az így gyorsan elnéptelenedő területekre gyarmatosokat küldtek a cári birodalom nyugati tartományaiból. Többnyire parasztokat, akiket az orosz arisztokráciának roppant terjedelmű birtokai nem engedtek földhöz jutni és kiknek a lassan fejlődő ipar nem tudott munkát biztosítani. 1903-ban Odesszából ilyen gyarmatosokkal indult egy hajó, hogy a fél világot megkerülve Vladivosztokban kössön ki, honnét lovas kocsival szállították őket 1000-2000 kilométeres távolságokra. Az odesszai gyarmatosokat szállító hajó gyermekeket is vitt magával, az új hazát kereső parasztok gyermekeit. Többek között egy kétéves szőke fiút, Szását, aki három évtizeddel később Alexander Fagyejev néven lett az orosz irodalomnak, a nagy szovjet-irodalomnak egyik büszkesége.