Tizenhat év fegyházban [antikvár]

Részlet a kötetből:'1925 szeptember 22. Kedd. Délelőtt tizenegy óra óta a budapesti rendőrfőkapitányság ezerszer elátkozott, ódon épületének fogdájában vagyok letartóztatásban. Immár harmadszor kerültem ide. 1919-ben és 1921-ben voltam itt. Magánzárkám rácsozott ablakán alig hatol be világosság. Odakünn ragyogóan süt a koraőszi nap, de itt hűvös van. Vaságy és fakupa van csak a zárkában. Az ágy puszta drótsodronyán nincsen se szalmazsák, se pokróc. Mielőtt rámcsapták a vasajtót, a rendőrpribékek alaposan átkutattak. Meztelenre vetkőztettek le, majd a fehérneműn és ruhán kívül mindent elvettek tőlem. A detektívek parancsnoka, egy fiatal rendőrtiszt, gyorsanölő mérget kerestetett nálam. Aggodalmaskodott, hogy esetleg megmérgezem vagy felakasztom magam, s a hóhérnak nem akad majd munkája. Nyakkendőmet és nadrágtartómat is elvette, sőt a cipőmből is kihúzatta a zsinórt. Az írást is megtiltották. Szerencsére, csavaros írónőmből egy darabka ceruzahegy a zsebemben maradt és bár össze-vissza gyűrt piszkos papírra, de mégis írhatok. Hason fekszem az ágyon és hátammal fedem el kezem mozdulatait, meg a papirost, nehogy a rendőrőrszem a lesőnyíláson keresztül észrevegye. Ha a detektívek el is vennék feljegyzéseimet, mit sem érnének vele. Az eseményeket az illegális mozgalom követelményeinek megfelelően legfeljebb egyetlen szóval, vagy mondattal érintem. Neveket egyáltalán nem írok le.