Tizenegyes állomás [antikvár]

1 A király bizonytalanul állt a kék fénytócsában. A Lear király negyedik felvonását játszották egy téli estén a torontói Elgin Színházban. Az est egy korábbi pontján arra érkezett a közönség, hogy három kislány játszik tapsikolva a színpadon: Lear három lányának gyermekkori mása most hallucinációként tért vissza a megőrülést ábrázoló jelenetben. A király botorkálva kapkodott utánuk, ahogy ide-oda surrantak az árnyékok közt. A királyt Arthur Leandernek hívták, ötvenegy éves volt, és virágok virítottak a hajában. - Ismersz-e engem?^ — kérdezte a Glostert játszó színész. -Jól emlékezem szemeidre - mondta Arthur, bár elvonta a figyelmét a gyermek Cordelia, és ekkor történt. Elváltozott az arca, az egyik oszlop után kapott, de elmérte a távolságot, és keményen, oldalvást nekivágta a kezét. - Kentaurok alul - tette hozzá, és nemcsak hogy rossz sort mondott, de rekedtesen, alig hallhatóan zihálta. Sebesült kismadárként szorította a mellkasához a kezét. Az Edgárt játszó színész aggódva figyelte. Ebben a pillanatban még mindig lehetségesnek tűnt, hogy Arthur csak játszik, de a zenekari árok első sorában már felemelkedett a székéből egy ember. Mentősnek tanult. A barátnője a zakója ujját rángatta, és rásziszegett. - Jeevan! Mégis, mit csinálsz? 1 A regényben William Shakespeare Lear király dmú dránnájának részleteit Vörösmarty Mihály fordításában közöljük.