Teréz kisasszony [antikvár]

Részlet a kötetből:"Gondosan kikefélt, hosszú, fekete reverendában négy sovány s egy kövér ifjú állt a fiatal hódítók üde tekintetével a püspök előtt. Esteledett. A nap nehéz, mély, aranycsöppökben gyöngyözött be a terem magas, keskeny, fülkés ablakain. Az ősrégi kis oltárt s a latin és görög könyvekkel zsufolásig rakott hatalmas üvegszekrényt már elöntötte az ibolyaszinü szürkület. De a szoba közepén álló asztalon még pár nehéz fehér csésze és egy cinkanna csillogott, amelyből kávé gőz megnyugtató kék fonala kanyargott fölfelé. Az ablaknál álló pulpitus mellett, ahol az öt ifju állt, egy párnás butor - félig pamlag, félig tábori ágy - futott végig a fal mentén. Álmatlan éjszakáinak sokaságát itt töltötte a beteges püspök virrasztva, imádkozva, tudós kérdéseken gondolkozva s kicsiny, de terhes püspökségének száz plébániáját, kétszáz kápláni stációját lélekben sorra látogatva. Az öt uj misés derekasan állta meg a legutolsó hetek exercitiumait, bőjtjeit s vizsgáit. Pár rövid nap óta az Ur felkentjei voltak s még mindig úgyszólván szentséges elragadtatásban, bün és teher nélkül, mint lebegő szellemek vagy mint királyi jogart viselő, hatalmas, ifjú uralkodók vagy mint a világ megváltói tüntek fel a maguk szemében. Sóvárogtak az ország után, melynek arculatját megváltoztatni s a nép után, melyet csupa szentté nevelni akartak.