Te vagy nekem a rejtély [antikvár]

Prológus BLYTHE - Nyisd szélesebbre — lihegte Dustin a fülembe, miközben bal térdemet a kocsija hátsó üléséhez nyomta. Azt hittem, eddigre már megszoktuk, mit-hogyan, de ő időnként még akart valami újat. Nekem pedig alkalmazkodnom kellett. De most valahogy nehezemre esett fejben is ott lenni. Eleinte fájt egy kicsit. Mostanra csak kényelmetlen lett. De mivel szerettem Dustint és ő akarta a szexet, hát megadtam neki. Ami azzal járt, hogy hetente néhány éjjel erősen belecsípett a mellbimbómba, aztán elvégezte a dolgát, és már vége is volt. A közelsége kárpótolt mindenért. Az utóbbi időben úgy éreztem, annyira eltávolodtunk, hogy ez segített megnyugodni. Amikor így együtt voltunk, úgy éreztem, minden rendben van. - így akarod? — kérdeztem, és feljebb húztam a lábam a hátsó ülés támláján. - Igen, bébi, igen. Pontosan így. Olyan fenségesen szűk vagy. Szinte lehetetlen beléd hatolni. Ebben egyet értettünk. És pontosan ezért éreztem annyira icellemetlennek az egészet. Biztosan van valami, amitől köny-nyebben belém csúszhatna. De mivel erről soha nem beszélt, én sem kérdeztem.