Tavaszi vizek [antikvár]

Részlet a könyvből: "Éjfél után két óra volt, mikor szobájába visszatért. Kiküldte az inast, aki az előbb meggyújtotta a gyertyákat, belevetette magát egy karosszékbe a kandalló mellett s mind a két kezével eltakarta az arcát. Sohasem érzett még ilyen testi és lelki fáradtságot. Kedves nők és művelt férfiak társaságában töltötte az egész estét; a hölgyek között több szép is volt, a férfiak majdnem valamennyien eszesek és tehetségesek voltak - maga is jó sikerrel, sőt ragyogóan beszélt... és mégis: soha még ilyen ellenállhatatlan erővel nem szállta meg és nem fojtogatta az a "taedium vitae", az az életundor, melyet már a rómaiak emlegettek. Ha valamivel fiatalabb lett volna, sírva fakad a bútól, az unalomtól és ingerültségtől: maró és égető keserűség áradt el egész lelkén, az üröm keserűségéhez hasonló."