Tárcák, cikkek I. [antikvár]

Részlet a könyvből: A NÉPSZÍNMŰ Tisztelt barátom, Visi Imre úr, a Hon vasárnapi számában Apróságok cím alatt egy cikket ír a Népszínházról, melynek végső konklúziója az, hogy a Népszínházban tönkrement a népszínmű, hogy ezentúl Soldosné, Tamássy és Eőry távozásával s az intézkedésekből ítélve, melyeket az igazgatóság a jövő évad előkészítésére tesz, még jobban tönkre fog menni, s hogy a Nemzeti Színház, mely ezt a műfajt a hatvanas évek végén s a hetvenesek elején halottaiból föltámasztottam, lépjen ismét mentőnek közbe, vegye vissza deszkáira, szorítson neki vagy egy napot hetenként, hogy régi fényét visszanyerje, a Népszínháznak pedig maradjon meg a bohózat, operette és látványosság. Ha Visi Imre úrnak az a nézete, hogy a népszínmű a Népszínházban lehanyatlott s azért hanyatlott le, mert ott nem tudják előadni, tisztelem a véleményét, nem csorbítom hozzá való jogát, de olvasva indokolatát, kénytelen vagyok belátni, hogy a vélemény nem több, csakis puszta vélemény, a tények vele ellenkezők. Szembe merem állítani e véleménnyel a magamét, amely pedig az, hogy a népszínmű egyáltalán nem ment tönkre, sőt hatásában rendkívül emelkedett a Népszínházban minden irányban.