Szolgálni jobb [antikvár]

Részlet a könyvből: Mig a parkon keresztülmentem, a gazdánkra gondoltam. Reggel kilenc óra volt, szivárványos napsütés a levelekboritotta uton, október huszadika, zavartalan, tisztafényü nap. A báróra gondoltam, a gazdánkra, mig más napon ilyenkor csak az Istenre gondoltam, mint helytartó urunkra. Három év óta, mióta szolgálom, bárógazdámat tegnapelőtt láttam először. Kis szürke ember, hunyorgó okos szemmel, nyugalmazott igazságügyminiszter. Fölfelé nézem a sudár fák mentén és titokban elkivántam a bárót saját birtokáról. Rossz volna talán, ha egyenesen csak Isten volna az uraságunk? Ennél szebb földdarabot, mint ez a mienk, képzelni se tudnék, a báró vajjon mit fog itt csinálni? Az ő helyét betölti az Isten. mit fog ő itt csinálni?