Szélkiáltó [antikvár]

"1950. január 14-én ott álltam a stockholmi pályaudvaron családostul, várva a beszállásra. A követség minden tagja eljött búcsúztatni bennünket, virággal, kis ajándékokkal. Ők az hitték: hazamegyünk. Mi tudtuk: száműzetésbe indulunk, az ismeretlenbe..." "Nem keserűség vagy szenvedély tiltakozás jegyében igyekeztem elmondani élményeimet és emlékeimet erről a zilált korszakról, inkább a tárgyilagosság szellemében - s abban a reményben, hogy talán hozzá tudok járulni a kor történelméhez nehány szerény lábjegyzettel. S mivel kenyerem javarészt az írás volt, tudok esetleg nyújtani néhány adalékot szívügyemhez, a magyar irodalomhoz."