Szilaj szélparipákon... [antikvár]

Részlet a könyvből:Clement Marley teázni szeretett volna végre.Az asztal teritve állt a kandalló előtt. A friss piritós hűlni kezdett a borító alatt. A szamovár már nem is zümmögött... és Marley ott ült tanácstalanul és bánatosan, egyedül és tehetetlenül. Mit csináljon az ember, ha pontosan öt órakor szokott teázni s magában kell ülnie egy végtelen hosszu, ködös délután?...Az, persze az eszébe sem jutott, hogy hozzálásson a piritóshoz, mielőtt egészen kihülne és megigya a teáját, mielőtt egészen megfeketednék. Mindig Alexandra önti a csészébe a teáját. Utóvégre a feleség kötelessége ez! Alexandra pedig nem volt sehol!