Szerencsecsillag [antikvár]

Részlet: "A Bóra zúgva, jajongva csapott át a morlák tengercsatorna felett. Az ifjú, homlokát a szállodai szoba ablaküvegéhez szorítva bámulja a vihart. Az ucca kihalt és néptelen, a lámpák kísértetiesen lobognak s siketítő szélben, mintha el akarná fujni a lámpavilágot valami láthatatlan óriás, amelynek keble oly széles, hogy a Karsztok gőzölő kupoláitól az aranyló lessinai dohányföldekig terjed, tüdeje oly mély, mint az óceánfenék, s ha köhögési roham szakad fel a torkán, vad mozgásba ringatja a tenger hullámait, csónakokat birít fel, s vitorlásokat taszít lebegő kifordult vászon-szárnyakkal sötéét vizel feketélő ösvényei alá...."