Számum kerekedik [antikvár]

Részlet: 1937 szeptember közepe volt. Reggel érkeztünk Párisból, a világkiállításról. Hátam mögött bőröndök sorakoztak. Ki kell csomagolni. De én az ablakban állok és nem tudom szememet levenni a gyönyörű kilátásról. Szemben a Gellérthegy, citadellájának masszív tömegével, jobbra a Vár, történelmi dicsőségünk kőben megálmodva: román bástyájával, gót tornyával s glédába sorakozó barokk kupoláival. És mindezt körülöleli a budai hegyek erdőkoszorúja, míg előlről a képe beszegi a Duna hatalmas ezüst sávja repdeső sirályaival és hídcsodáival. Minden hiába, még Páris után is Budapest a világ legszebb városa. Lehet, hogy ez elfogultság, de én valóságnak érzem.