Sotus - Igaz szerelmünk története [antikvár]

Első fejezet Első év, 1. szabály: Ne ellenkezz a Rendszabályaival! - Csak ennyire telik a tüdőtökből? Gyerünk, hadd halljam hangosabban! Kíméleden hangon üvölt, olyan szigorral, mint egy börtönőr. Csupán annyi a különbség, hogy nem rabokkal ordibál, hanem a mérnöki kar zöldfülű hallgatóival az Iparmérnöki Tanszék nagytermében, ahol a gólyák első beavató tréningjét tartják. A megszeppent elsőévesek előtt egy harmadéves diák áll őrmesteri pózban. Büszkén kihúzza magát, és vesébe látó tekintettel mustrálja az újoncokat, akár egy éhes tigris a friss húst. ö Arthit, az alfahím, a mérnöki kar nagymenője, az egyetemi SOTUS Rend harmadéves beavatóinak vezére. Jóképű, okos és hajthatatlan. Most éppen a vérszegény teljesítményük miatt ostorozza az elsősöket. Szerencsétlenek, hiába üvöltenek, ahogy a torkukon kifér, Arthit úgy tesz, mintha meg sem hallaná a szánalmas kánont. Mit nem lehet ezen érteni? A Rend egyetemi hagyomány, amibe az idősebbek avatják be az újoncokat. Mi is átmentünk ugyanezen, és most mi neveljük meg a gólyákat. Mondtam nekik, hogy kössék fel a gatyájukat. Ez csak a kezdet. A java még hátravan. 5