Sophie Valroux titkos francia receptjei [antikvár]

E —— Csillagszámlálás GY CUKKINI REPÜLT ÁT a fejem felett, alig pár centiméterrel J ment mellé. Miguel, a segédem, jó érzékkel elkapta a zöldségtorpedót, aztán könnyű léptekkel odasétált a Bose hangfalhoz, és Vivaldi Négy évszakixó\ átváltott Madonna számára, a Lucky Stam. Miközben visszafelé táncolt a munkaállomásunk felé, Miguel fenekét senki sem csapkodta meg törölgetőkendővel, és nem ütögették vállon. Ehelyett a legelszántabb macsók néhány eltúlzott nyögése és morgása után az egész csapat együtt énekelt Madonnával, élen Miguellel, aki a cukkinit használta mikrofonnak. A bolondozás úgy terjedt szét a helyiségben, mint a bozóttűz. Mindenfelé zöldségek repültek, pár paradicsom egészséges lottyanással ért földet. Szabadság. Káosz. A szabályok messzire szálltak. Olyan szélesen vigyorogtam, hogy az arcom is megfájdult. Miguel letette a vágódeszkára a cukkinit, és oldalba bökött. - No, nézd csak. Sophie, te mindig olyan komoly vagy. De ebben a pillanatban úgy nézel ki, mint az a fura Cheshire macska az Alice Csodaországban című mesében - csupa fog meg tágra nyílt szem. - Ez az én csodaországom - jegyeztem meg a karomat széttárva. - Csodaország? Beteg vagy? - A kézfejével megérintette a homlokomat. - Egy kicsit tényleg sápadt és sovány vagy. - Mindig is sápadt és sovány voltam - nevettem.