Sherlock Holmes visszatér [antikvár]

Előszó Késő éjszakába nyúlóan, hosszasan dolgoztam a Sherlock Holmes visszatér előszaván, és olyannyira belemerültem a munkába, hogy gondolkodás nélkül csengettem egy frissítő kávéért, majd amint rájöttem, hogy az égvilágon senki nem fog kiszolgálni, kénytelen voltam magam lemenni a konyhába, és keverni egy nescafét. Két perccel később már újra az íróasztalomnál voltam, és megdöbbenéssel konstatáltam, hogy a bevezető teljes szövege eltűnt! A dühtől fuldokolva - hajadonfőtt - kivi-harzottam az utcára, ahol is szembetaláltam magam eddigi életem legrémisztőbb jelenésével: egy alig két láb magas indiai tisztiszolga, fülében széles karikával, a kezembe nyomott egy táviratot, majd hangtalanul eltűnt a ködben, medvecukor-szagú leheletet hagyva maga után. „Jöjjön haladéktalanul a Cox's Bankbe, amennyiben alkalmas Önnek" - így a távirat. „Ha nem alkalmas, akkor is." Elrohantam a Charing Crossra, ahol is egy metrószerelvény tetejét borító foltos ponyva alatt, egy ütött-kopott bádogdobozban ráleltem erre. Mindannyiunkat, akik a Sherlock-filmek készítésében közreműködtünk, ámulatba ejtett és feldobott a sorozat sikere. Minden várakozásunkat felülmúlta az a rajongás, amellyel a nézők az általunk színre vitt, modernizált sher-locki világot fogadták. A sorozat vetítésének legörömtelibb hozadéka mégis az volt, hogy rengeteg ember fedezte fel magának Conan Doyle eredeti történeteit. Ugyanis vele kezdődött minden, Sir Arthurral, a visszahúzódó lángelmé- I