Schnabelewopski úr emlékei [antikvár]

Részlet a kötetből:"Apám neve Schnabelewopski; anyámé Schnabclewopska; az ő házasságukból születtem én 1795, április 1-én Schnabelewopsban. Nagynéném, az öreg Pipitzkáné gondozott első gyermekkoromban és sok szép mesét mesélt nekem és gyakran ringatott álomba egy dallal, amelynek szövegére és melódiájára már nem emlékszem. Azt azonban nem felejtem el soha, milyen titokzatosan bólintott reszkető fejével, midőn ezt a dalt énekelte és milyen szomorúan került elő ilyenkor egyetlen nagy foga, szájának ez a remetéje. Néha eszembe jut a papagály is, melynek halálát ő olyan keservesen megsiratta. Ma már az öreg nagynéne is halott és bizonyára én vagyok az egyetlen ember széles e világon, aki az ö papagályára gondolok. A macskánknak Mimi volt a neve, a kutyánkat Jolinak hivták. Ez nagy emberismerő volt és mindig kitért az utamból, valahányszor az ostorért nyúltam."