Rögeszme [antikvár]

1 Mariah Dunning észrevette eltűnt édesanyját a tömeg túloldalán. A bevásárlóközpont étteremrészlege volt az egyik bevett találkahelyük. Az édesanyja Mariah kedvéért a plázakosztot is elviselte. Míg ő megválogatta, mit eszik, Mariah bármit betermelt: csirkés pitét, mongol barbecue-t, pepperonis pizzát. Az anyja ezekhez hozzá sem nyúlt volna, de Mariah bármelyiket szívesen elpusztította, hogy aztán a kosárpályán égesse el a fölös kalóriákat. Amikor nyáron a mozi jegypénztárában volt diákmunkán, a hátsó, sarki bokszban dugták össze a fejüket - már ha az anyukájának két üzleti út között épp volt egy szabad órája. „Na jó, a repülőn kapott műkajánál még ez is jobb!" - legyintett engedékenyen. Az édesanyja eltűnése óta Mariah egyszer sem volt a gyorsbüféknél. Ha hébe-hóba a plázában járt, gondosan elkerülte az étkezdéket. De most az apjával az Apple Store-ban voltak, új számítógépet és iPhone-t vettek Mariah-nak. Az apja szívesen lepte meg egy-egy ajándékkal, hiába volt már felnőtt, aki meg tudta venni magának, amit akar. Az ajándékai olyanok voltak, mint egy burkolt ölelés: így mutatta ki az érzelmeit. Mariah nem feltédenül vágyott a büfésorra. Valahogy fura érzés lett úrrá rajta, nem tudott nyugodtan egy helyben megülni. De amikor az apja azt mondta, „gyere, kapjunk be valamit!", nem volt szíve nemet mondani. Annyira szerette volna, hogy a lánya ma jól érezze magát. Ám a zsivajban Mariah egyszer csak felnézett a rizstésztájából, és megpillantotta az édesanyját. Lefagyott, kezében megállt az evőpálca, a tésztakígyók dermedten csüngtek le róla. Az anyja majdnem egy éve tűnt el, és most ott állt a napszemüveges standnál, a büfésor szélén. Sötét napszemüvegben, kirúzsozva, hófehéren, a jellegzetes forradással a szája szélén. Ez csakis ő lehet. Mariah pár másodpercig moccanni sem bírt, hang nem jött ki a torkán. Úgy érezte, végleg megnémult. Csak bámulták