Rákóczi Ferencné [antikvár]

Részlet a könyvből: A bécsi estély A bécsi Burg vaspántos kapuja sarkig nyitva áll. Díszlovas fogatok robognak be sűrű sorban a császári udvarba, amelynek ablakai fényesen ki vannak világítva. A kapuhoz vezető utat kíváncsi tömeg állja el. Bécs mulat! Gyönyörködik a főrangú közönség felvonulásán. Az udvar ma nagy estélyt ad. Császári hercegek, birodalmi grófok, külföldi hatalmasságok képviselői, miniszterek és főpapok fényes fogatai vonulnak fel egymásután a belső udvar márványos lépcsőházáig, ahol díszbe öltözött palotaőrök és katonák lebzselnek. A heroldok kürtszóval jelzik a méltóságok érkezését. Hogyne bámulná a bécsi nép a mesés pompát, az arannyal áttört selyem- és bíbor-szöveteket, kincseket érő ékszereket és a családi színekbe öltözött apródokat, lovas hírnököket és szolgaszemélyzetet?! Ilyen fényt és ragyogást csak az udvar estélye mutathat fel. A kíváncsi tömegnek mindegyik fogatra van egy-egy megjegyzése. Dévaj, tréfálkodó hangon mustrálgatják a díszhintókban ülő vendégeket és egy-egy találó ötlet csak még vidámabbá teszi a hangulatot. A hű bécsi alattvalók szintén ki akarják részüket venni az udvari mulatságból. Szabadon tehetik, mert az övék ma itt minden, ami csak szemüknek és szájuknak gyönyörűséget okozhat.