Rákóczi Ferencné [antikvár]

Kedves Barátom!Az ifjuság lelkét önzetlen és önfeláldozó hazaszeretetre a hősök és vértanuk életpéldái gyujtják. Nem szavak, tettek kellenek a tömegnek. Vezérek, akik előljárnak a kötelességteljesítés utján és véres lábbal taposnak járatlan utakon ösvényt a tetteiken lelkesülő ifjuságnak.Van-e nemzet a világon, amelynek olyan drágakövei ragyognának elő dicsőségének koronájából, mint aminőket a mi történelmünk nemzetünk homlokára tett? Históriánk minden lapja szabadsághősöknek és vértanuknak martirológiumja, akik szeretetüket és hűségüket hazájuk iránt vérükkel pecsételték meg. A halálmegvetésnél még az önfeláldozás sem terjedhet túl, mert senkisem szerethet jobban az ő életének áránál!A Te tiszta ideális lelked átérezte ezt az igazságot, azért szentelted életedet vértanuink és szabadsághőseink kultuszának. Mint ahogy az őskeresztények összeszedték a mártirok ereklyéit és felitatták a vérpadokról még az utolsó csepp vért is, hogy kárba ne vesszen az önkénytes halállal megszentelt relikvia, - úgy gyüjtötted Te is össze a magyar szabadságharcok dicső emlékeit. Tanulságos gyüjteménnyé rendezted mindezt és minden egyes darabját még tisztábbra mostad a Te könnyeiddel! Drágább kincseket senkisem hagyhat ezeknél nemzetére.