Pusztai iskola [antikvár]

PUSZTAI ISKOLA Nem az ez, ami a városi; sem nem az, ami a falusi iskola; az egészen más valami. Építenek a széles búzavetések, a végeláthatatlan kukoricások és a zöld legelők között egy házat, abba jön a tanító, s utána következnek a puszták kicsinyei. A tanítás nem úgy megy, mint máshol. Nyáron a földből kell itt a tudományt szerezni, nem a könyvből. A nagyobbacska a ház körül segít, vizet hord a dolgozó szülőknek; az apróbb libát őriz és malacot. Iskola ott csak akkor van, mikor a dolog ideje elmúlik, mikor megjön a borongós ősz és csatakos lesz az avar. Tart azután a télen át késő tavaszig, mikor újra rügyet vet a faág, s a gólyák, fecskék hazatérnek külföldi útjokból. Egy terem van csak, amelyben tanítanak, mert minden osztály egyetlen tanító alatt áll. Kora reggel indul meg már a tanyából az apró gyermek; vászontarisznya a vállán, melyben a könyve, a táblája, irkája, meg étele van. A kezében pedig nagy bot az ebek ellen, mert nagy utat kell tenni az iskoláig, és télen a mezőségek kutyái mérgesebbek. A csizmás kis magyarokat sokszor el-elnéztem, amint a nekik térdig érő hóban, a téli reggel szürkeségében ballagtak nagy botjukkal az iskola felé.