Posehonyi régi világ [antikvár]

Részlet a könyvből: Én, Nyikanor Zatrapeznij, régi posehonyi nemesi családból származom. Őseim békeszerető és engedékeny emberek voltak. Nem ültek soha határmenti városokban és erődökben, győzelmeket, diadalokat nem arattak, tiszta lelkiismerettel, ellenkezés nélkül esküdtek fel arra, akire épp kellett. Általában nem tündököltek dicsőséggel, de nem is kentek magukra gyalázatot. Ezért nem is korbácsolták meg egyiküket sem, egyiknek sem tépdesték ki szálanként a szakállát, nem vágták ki a nyelvét és nem szaggatták ki orrcimpáit. Valóságos "helybéli nemesek" voltak, akik ottfeledkeztek az isten háta mögötti Posehony faluban; szép csendben szedték az adót a jobbágyoktól és diszkréten szaporodtak. Néha nagyon is megszaporodtak és a lecsúszott nagyságok sorába kerültek; de időnként valami pusztító vész szakadt a Zatrapeznijokra, úgyhogy valamelyik megkímélt ág keze közé tömörültek a többinek összes birtokai és helységei. Ilyenkor a Zatrapeznijok ismét felvirágoztak és nagy szerepet játszottak falujukban. Nagyapám, Porfirij Zatrapeznij gárda-strázsamester, ezeknek a sors kegyeltjeinek sorába tartozott és tekintélyes birtokok ura volt. De minthogy sok gyereket teremtett világra, két fiút és kilenc lányt, az én apám, Vaszilij Porfirics, a testvérek közt megtörtént osztozkodás után megint csak a középnemesek fokára süllyedt.