Piszokul ​felhergelve [antikvár]

Húszéves kényszerű hallgatás után gyors egymásutánban immár második novelláskötetét nyújtja át népes olvasótáborának Ardamica Ferenc, bizonyságul arra, hogy nem tétlenséget jelentett a hosszan tartó némaság. A szerző fejlődésíve töretlen, s bár régi témáit dolgozza fel, mégis új: pontosabban, árnyaltabban, érzékenyebben fejti ki témáit. Hősei most is szenvedő, töprengő, vívódó emberek, akik járják kijelölt sorsuk göröngyökkel teleszórt útjait, bukdácsolva, olykor térdre kényszerülve, ám soha meg nem törve. Mert bármennyi csapás éri is a nagymamát (Elcserélt sapkák), bárhogy nyomasztja is az undorító munkahely a főhőst (Piszokul felhergelve), bármekkora fájdalom éri is a szülőt (Hazahoztuk Ferikét, Katicabogár), a bennük testet öltő ember újra feláll, hiszen élni akar tovább. A komor novellák között kellemes felüdülést hoz az itt-ott felsziporkázó humor (Elromlott a lift, Szalmacséplés), bizonyítva az Ardamica-hősök sorsával az élet sokszínűségét.