Papás-Mamás [antikvár]

A könyvtest kissé deformált.
Mindannyian emlékezhetünk gyermekkorunk szerepjátékaira, közülük is a legismertebb és legszeretnivalóbb játékra, a „papás-mamásra". Gyerekként a szüléinktől lessük el és szívjuk magunkba észrevétlenül majdani „papaságunkat" vagy „mamaságunkat". Ahogy növünk, szerepeink is velünk nőnek, és egyszer csak a játékból valóság lesz: karunkban tartjuk gyermekünket, aki papává vagy mamává tesz minket. Palotás Petra megindító történetei ezekről a szülőkről szólnak, akik felnőtt fejjel napról napra, óráról órára igyekeznek elsajátítani ezt a szerepet, amely ezúttal egy életre szól... „Mindig is írtam, és mindig is meséltem. Általános iskolai barátnőim jól emlékeznek arra, ahogy heteken át meséltem az általam kitalált történeteket a menzán, és minden nap egy újabb epizódot hozott... Amikor megszületett a kislányom. Bora, éreztem, hogy újra eljött az én időm, megint írni szeretnék, írnom kell. És az élethelyzetből adódóan, olykor a kislányom által ihletve nekikezdtem a mamákról és papákról szóló történeteknek. Egyperces novellák fűzére ez a kötet, ami részben a saját élményeimen, részben a környezetemből hallott történeteken, részben pedig fikción alapszik. Édesanyám volt a könyv első olvasója, és ő azt mondta: érzelmeket szülnek a történeteim. Hol sírásra, hol kacagásra, hol hümmögésre, hol egy halvány mosolyra késztetnek. Szeretném, ha mások is így látnák majd, és sokan magukra ismernének, hiszen azt próbálom megfogalmazni, hogy a jó szülőséget a saját gyermekünkön keresztül kell megtanulni. Sokféle út létezik, de a saját utunkat csak mi ismerhetjük, ahogy a felelősség is a mi kezünkben van..."