Paddy Clarke, ha ha ha [antikvár]

Mentünk az utcán hazafelé. Kevin megállt az egyik kapunál, és rácsapott a botjával. A misszisz Quig-ley kapuja; folyton az ablakban bámészkodott, de sose bántott. - Krigli! - Krigli! - Krigli! Krigli! Krigli! Liam és Aidán letértek a házuk felé. Egy szót se szóltak, meg mi se. Liamnek és Aidannek meghalt az anyja, a misszisz O'Connell. - Szenzációs lenne, mi? - mondtam. - Az - mondta Kevin. - Csúcs. Arról volt szó, milyen lenne, ha a mi anyukánk is meghalna. Szinbád, a kisöcsém, sírva fakadt. Liammel osztálytársak voltunk. Egyik nap a nadrágjába csinált - a bűz úgy árasztott el minket, mint a forró léghuzat, mikor kinyitják a sütő ajtaját -, de a tanítónak szava sem volt hozzá. Nem ordított, nem csapkodta szíjjal az asztalát, semmi. Szólt nekünk, hogy kezet karba, szemet becsukni, és amint engedelmeskedtünk, kivitte a teremből Liamet. Vissza se jött jó sokáig, Liam meg egyáltalán nem jött vissza. 7