Ötször-egyről [antikvár]

A törvényszék épületében vége felé jár a munkaidő. A takarítóasszonyok már tíz perccel ezelőtt megkezdték a folyosókon a nedves fűrészpor széthintését. Az ügyfelek: alperesek, felperesek, sértettek és sértegetők, tanúk és ügyvédek, zajos csoportokban ömlenek kifelé a nagy kapun. ¦ Az egyik első emeleti, keskeny irodahelyiségben dr. Jakab István válóperes ügyekkel foglalkozó döntőbíró az órájára pillants Némi habozás után elhatározza, hogy ma is benn marad még egy kicsit. Csak egy fél óra múlva telefonál majd a feleségének. Mária úgyis a szülői értekezlettel bíbelődik ma délután. Talán mégis sikerül végre eljutniok az Operába. A bíró még nem látta színpadon a Carment, pedig nagyon szereti Bizet muzsikáját. A Gyöngybalászókból a nagy áriát, Giglivel, mindig felrakja a lemezjátszóra, ha otthon zenét hallgatnak. Dr. Jakab István sóhajtva mond le arról, hogy tovább játszadozzék a zenével. Azonnal át kell néznie a Zalán-Csekő-ügy aktáit. Holnapra tűzték ki a második tárgyalást a bontóperben. A bíró emlékezete már igen homályosan idézi a három hét előtti békítő tárgyalás hangulatát és körülményeit. Arra azonban, hogy az ügy nem látszik bonyolultnak, a lényegre, tisztán emlékezik. A férj önként beismerte a csalást. Az asszony lemondott a névviselési jogról, a férj pedig a gyerekről, a négyéves kisfiúról. A kétszobás lakást elcserélik majd két egyszobásra. A lakásváltozás költségeit megosztják. Dr. Jakab István előtt, ahogy belelapoz az aktákba, sorban megjelennek az arcok. A szavakat is hallja, mintha mozivásznon látná újra a békítőtárgyalás egész menetét. Különösképpen nem a férjre és feleségre gondol először, akik válni akarnak. Egy sovány, kicsit borostás, durván faragott vonású, idősebb ember néz vele szembe képzeletben. - Nem tudom hiztosan, bíró úr, hogy csakugyan maga lenne-e az? A Jakab Lőrinc fia Jó cimboraságban voltunk. Nagyon hajaz az apjára