Bővebb ismertető
Vasárnap
Anyám nevével kezdem ezt az írást, melyben hét hajdani nap történetét kell elmondanom. Anyám nevével, akivel ezen a régi vasárnapon hét idegen küszöb előtt állottunk meg s ő mondta félszájjal, súgva, szigorúan: törüld meg a lábad rendesen, ne szipogj, akkor beszélj, ha kérdeznek! - és szeme sarkából megbiztatott: ne félj semmit, én itt vagyok. - Megtörültem a lábamat s ő bekopogott.
Elég mélyre kell ásnom most az időkben, hogy a számtalan lazább, vagy keményebb rétegből előkeressem azt a fiút, aki akkor voltam s mai kezemmel, eszemmel, szívemmel, meggondolásaimmal és szándékaimmal - mondjuk így, - magam elé s az olvasó elé állítsam olyannak, amilyen volt. Mert megtisztítani nem akarom a világért se. Szándékom csupán felkutatni őt s gondosan belehelyezni a korba, melyet fölidézek köréje. Építkeznem kell. Idéznem mindazt, amit az ember elfelejt, - mert el akar felejteni, - s könyörtelenül el kell pusztítanom azokat az emlékeket, melyek úgy teremnek, hogy az ember hízeleg magának. Mélyre kell ásnom, hogy fölhúzzam köréje azokat a falakat, melyek között akkor mozgott, föltámasszam az embereket, akikhez köze volt, életet tudjak lehelni beléjük, - az akkori életüket, - s mondhassam, Isten nevében induljatok el, éljétek végig még egyszer azt az esztendőt s az a fiú, akiből én lettem, próbáljon feleletet adni némely kérdésekre, melyekre én válaszolni nem tudok.
Török Sándor (Homoróddaróc, 1904. február 25. – Budapest, 1985. április 30.) író, műfordító, újságíró, antropozófus.
Apai nagyapja útbiztos volt a Szilágyságban, anyai nagyapja pedig jegyző Küküllőben. Apja, Török Lajos, jegyző volt.
A gyermek Sándor Szerdahelyen nőtt fel, Brassóban lett kisiskolás.
Tanulmányait Brassóban, Fogarason végezte, majd a középiskolát 14 éves korában abbahagyva különböző fizikai munkákból tartotta fenn magát. Volt kazánfűtő és kocsis a Czell sörgyárban, mezei munkás, facsúsztató a havasokban. Ipari tanuló volt Brassóban, majd napszámos lett a feleki üveggyárban. Pályafenntartó és kovács volt Vöröstoronyban, postai alkalmazott Nagytalmácsban. Kolozsvárott, a Renner bőrgyárban gépszíjgyártó vizsgát tett, rövid ideig kórista és színész volt a Magyar Színháznál.
Először pertörténeteket írt, majd folytatásos rémregényeket adott le néplapoknak.
Első regénye Az idegen város volt, amelyből később színdarabot is írt.
1933-ban Baumgarten-díjban részesítették, 1938-ban a Petőfi Társaság tagja lett.
A magyar hatóságok által kinevezett Zsidó Tanácsban a konvertiták képviselője volt, az 1944-ben alakult Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke. Özvegy Horthy Istvánnén keresztül eljuttatta a kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyv egy példányát. Török Sándor a háború utolsó hónapjait Nagy Emilék kissvábhegyi házának rejtekén vészelte át, amit részletesen leírt Egy kis kertet szerettem volna c. emlékirataiban és a Titokzatos utazások című regényében.
1945-től 1948-ig a Magyar Rádió Ünnepi levelek c. sorozatát szerkeszti, mely a világ vezető tudósait, művészeit szólaltatta meg. A műsort 7 adás után betiltották. 1951-től a Tankönyvkiadó szerkesztője. 1959-1966 között a Család és Iskola c. lap felelős, majd főszerkesztője.
A komédiás c. darabjából – amelyet csak hétszer játszottak – később Richard Nash írt Az esőcsináló címen világhírűvé vált színdarabot.
A Csilicsala csodái folytatásos rádiójáték széles körű, országos népszerűséget biztosított számára. A műsort 1953 nyarán kezdték sugározni, havonta egy alkalommal vasárnap délelőtt 10 és 11 óra között volt hallható. A varázslót Ráday Imre alakította.
Lakásán antropozófiai összejöveteleket tartott, amelyeken a fiatal Montágh Imre is részt vett. Török Sándor műveit francia, olasz, portugál nyelvekre is lefordították.