Nyílik az ajtó [antikvár]

Részlet: Önmagamról Én a kassai Dómhoz: Meglátod, rövidesen jövök hozzád. Húsz kilométerre is ellátszik 100 méter magas tornyod, különösen, ha a képzelet még ki is egészíti. (A felső része látszik a legtisztábban. Gótikus formájú ablakaid közül a legfelsőbbek látszanak, az alsókat eltakarja a környezet. Bandukolok. Gyalog teszem meg az utat Pestről Kassáig? Nem lesz kicsit sok? Nem. A vágy a torony után megszázszorozza erőimet. Már meg is érkeztem egyedül. Itt hajolt ki Groszman Pötyi a mozgó vonat ajtaján, hogy hamarabb és pontosabban szemügyre tudja venni a rég látott szeretett Dómot, a tornya felső részét. Kiesett a mozgó vonatból és meghalt. Ő is mártír, mint az auschwitziak? Vagy csak egy buta baleset? Hogyan tovább, én nem fogok kiesni. Hiszen én gyalog érkezem. Már Hidasnémetinél járok, de semmi fáradtságot nem érzek.