Noé bárkája [antikvár]

Részlet a 3. oldalról: Öreg, romantikus város. A Mecsek-hegység oldalában festői asszimetriával nyujtózkodnak el a házsorok. A székesegyház négy tornya, mint egy középkori kolostor-erősség. Török mecset, minaret, fenn a hegyen kis kápolna, emlékkeresztek, öreg romok, barátságos szőlők, őszi hervadásban pirosló erdők, fehér villákkal, lugasokkal, présházakkal... nyáron selyemzöld füvet simogat a szellő... rózsakertek a napos oldalon, itt-ott még a fügefa is megél, a tenger nincs messze, a déli szél meleg áramlatokat hoz a Balkán felől... valósággal tropikus levegő. A hegyről szüntelenül csorog a víz az utcákon, záporeső idején nagy hidakat tolnak ki, hogy az emberek járni-kelni tudjanak a városban, minden utca meredek, kavicsos, szűk, árnyékos, csendes, finom, kedves kis családi házakkal, amelyek alatt reggel és délután a pereces sípja szól. Kinyílnak az ablakok és a háziasszony fehér karja kinyúl, hogy a kosárból beemelje a friss, meleg, ropogós süteményt... Még van itt valami XVIII. századbeli patriarchalis kényelem, jómód, lustaság, egyszerűség... Néhány utcája, a kanonokok háza, a püspöki vár környéke valóságos történelmi múzeum, beszédes régi kövek, a tizenkét apostol szobra... római, őskeresztény, árpádkori meg török emlék, ha építkeznek, régi sírok bukkannak fel a föld alól, s itt járt Madonna Diva Beatrice, a nagy Corvin felesége, a humanista, gavallér, dúsgazdag, finom és okos Ernuszt püspök palotájában...