Mister Coward nem hagyja magát [antikvár]

Részlet:I.Coward újból órájára néz. Egyre közelebb húzza szeméhez, míg a homályban kirajzolódnak a mutatók. Az ablakon át hiába fürkészi a végtelenbe vesző semmit; az egész világra hideg, sejtelmes csönd borul. A láp fölött párás, szürke köd gomolyog, amely még szorosabban tapasztja egymáshoz Stadt-Bau fehér kis házait, szeszélyes fantáziával újra meg újra átrajzolja a korhadozó fűrészmalom körvonalait, és mögötte eltünteti a telep rozsdás szögesdrót-kerítését.Odakünn mozgás hallatszik: az őr topog a hidegben. Valaki köhög, majd újból, köröskörül néma csend.Coward az ablaknál áll, és feszülten figyel. A felső helyiségből semmi sem hallatszik: a Wehrmacht-katonák az esti borozás után nyilván mélyen alszanak. Az óramutató most érte el az egyes számot. Coward még egy percig vár, aztán halk kopogással, a padlón keresztül megadja a jelt.Alatta, egy sötét, bűzös árnyékszékben tizenöt angol katona lapul; a kopogást hallva meglökik egymást, s munkához látnak. Ketten közülük nekirugaszkodnak, hogy eltávolítsák a betontetőt. Az előzőleg meglazított sarokvasak le-5