Mindennapjaink [antikvár]

...írásomat azzal fejeztem be, hogy egyedül vagyok. Ez csupán azt jelenti, hogy a mindennapi életben, lakásomban valóban nincs társam, ugyanakkor, egy új „családra" leltem, az idősek kultúrházában, amelyet Senior Centernek neveznek hivatalosan. Itt megfogták kezem és biztattak legyünk együtt vidámak. A korábbi élményeimet, verseimet Ki Mit Tud versenyeken is eltudtam mondani és ezért különdíjat vehettem át. A jó érzésű emberek támogatása, az elismerések arra sarkalnak, hogy írjak új verseket és történeteimet is fogjam írásba. Ne vegyék nagyképűségnek, amikor a színészekhez hasonlítom magam, mert hasonló érzéssel bírhatnak, mint én, amikor őket a közönség, engem a nyugdíjastársaim jutalmaznak tapssal. Köszönetet mondok nyugdíjastársaimnak, Boros Gyulának és munkatársainak, akik a nyugdíjasházban foglalkoznak velünk és a most megjelent könyvemmel nyitottá válhatott életem. Köszönöm családomnak, hogy öregnapjaimban támogatnak. Ajánlom könyvemet, nem csak az idősebb olvasóknak, hanem tanulság képpen a fiataloknak is. Mindenkinek jó egészséget és hosszú életet kívánok...